“ÖSZVÉR 2.”

“Részemről 0 pont a régebbi generációk tájékozottsága, tudatossága és érvelése. Viszont 10 pont a makacsságuk.”

-EGY DIÁK-

Én az előttem lévővel ellentétben a közösség és az egyéni személyek szemszögéből fogom nézni a problémát. Mióta közösségekben mozgok látom, hogy a jelen generációkat már nem a szülő és az iskola neveli, hanem a közösség, amelybe tartozik. Mivel ebben tölti a legtöbb idejét. Jobb esetben offline közösségben, rosszabban online közös

ségben alakul ki a fiatalok világszemlélete. Ezzel ellentétben áll az idősebb generációk világszemlélete, ami a múlt ismeretén és a tapasztalatokon alapul.

Ugye nyílt titok, hogy egy nem tudatos fogyasztói társadalom vagyunk. Amennyiben kicsit is önállóan próbálunk gondolkozni ennek a közegnek a kirekesztettei leszünk. Ezt nevezik a társadalmi “normák” nem teljesítésének a következményeinek.
Érdekes ez a gondolat menet és számos területet érint ez a téma. Hosszú folyamat volt ennek a kialakulása. Viszont itt jön az egyén és a saját

személyiség, az önerő fontossága. Ha változást szeretnénk elérni társadalmi szinten,

akkor először nekünk kell változnunk.

Ez lemondással jár nagyon sokszor, ami nem egy könnyű út. Ezek után még nagyobb kihívás lesz a következő lépés, amikor is a környezetünkön, a körülöttünk lévő személyeken próbálunk változtatni. Ez nem egyszer azzal jár, hogy makacsan ki kell tartanunk az álláspontunk mellett és küzdenünk kell ezért.

 

Ezek az alulról jövő kezdeményezések azok, amik tovább lendíthetik a fejlődés útján a generációnkat. Viszont, ha ebben nem kapunk szakmai és érzelmi támogatást (az utóbbi néha fontosabb), akkor ez a folyamat a lelkesedés hiányában megakad.

Tehát kedves idősebb generációs!

Kérlek benneteket, hogy támogassátok a fiatalabb generációk lelkes önformáló kezdeményezéseit. Segítsétek őket, hogy közösségekbe csoportosulhassanak. Mersz számukra ez jelenti az egyik legfontosabb biztos pontot. Persze tartsunk kereteket és az ésszerűség határait ne hagyjuk nekik, hogy átlépjék (ezalatt azt értem, hogy ne károsítsák magukat). Figyeljünk oda rájuk. És ne csak hallgassuk, de halljuk is meg őket.

Én 8 pontot, adok az idősebb generációnak. Mert nagyon nagy dolgokat értek el az életükben, amit tisztelek. Nem akarom őket lehúzni, viszont a jelen korban nem gondolkoznak mindig megfelelően. Ezzel a pontszámmal változtatásra és segítség nyújtásra motiválom őket. Vajon a harmadik személy honnan fogja megközelíteni ezt a témát?

,,Segítsünk egymásnak. Mert emberek vagyunk. Küzdjünk együtt egymásért, és ne csak
magunkért egymás mellett!”

-CSAK EGY DIÁK-