Embernek maradni

Mindannyiunk élete változik. És olykor olykor nem vesszük észre. Jön egy új munkahely, egy új kapcsolat, egy új barátság és a múltunkból kiszakadunk és a jelenből gondolkozás nélkül rohanunk a jövőnk felé. Talán nem is tudjuk, hogy mi változik körülöttünk, vagy éppen bennünk, egésze addig a pillanatig amíg az élet arcon nem vág.

De mit is tehetünk azért, hogy ez a pofont elkerüljük. Az esetek egyik részében semmit. Jön, csattan, észhez térünk megyünk tovább. Ezt hívjuk saját kárunkon való tanulásnak. Viszont sokszor tudatosan ez elkerülhető. Ha ismerjük a szeretetnyelvünket, tudjuk hogy ezt mennyire hanyagoljuk. Ha ismerjük önmagunkat, a napi rutinunkat, hogy milyen a környezetünk a testalkatunk, a testünk egy ideális állapotban, akkor ezek nagyon szép változásokat mutathatnak.

Hogy mit kell tennünk azért, hogy ezeket észrevegyük. Egyszerűen álljunk meg és vizsgáljuk meg magunkat.

Talán nem is olyan bonyolult arra figyelni, hogy rend és rendszer legyen az életünkben. Ide a szobád tisztaságát, a tested ápoltságát, a lelked nyugalmát, az alvásod időtartamát is beleértem. Ha ezekre az apró dolgokra figyelsz és ügyelsz, akkor sok esetben kiküszöbölheted az életed apró elcsúszásait. Ezzel megalapozhatod, hogy nagyobb változáson ne menj át sok kis inger miatt és ne csattanjon az ostor a környezeteden.

Már biztosan mindenkinek volt olyan érzése, hogy egyedül van. Azonban ez nem igaz. Néha az a pofon, amit akkor kapunk amikor a barátaink magányra ítélnek minket a saját börtönünkben, az a legnagyobb segítség és iránymutatás.

Tanuljunk meg mérlegelni egy adott helyzetben, hogy ez jó, vagy rossz az életünkre nézve. Ne csak döntsünk és ne legyünk robotok, és zombik, akik csak mennek és mennek, hanem éljünk, érezzünk, gondolkodjunk.
-Köszönöm, hogy mellettem voltatok akkor is, amikor én a magány kardjával szúrtam szíven magam!-

“Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
-Arany János-

-CSAK EGY DIÁK-